hát ami azt illeti, van új ratyiság kinézet. nem egy nagy cucc, nekem most tökéletesen megfelel. tudom, rég nem voltam. de nem vitt rá a lélek, hogy bármit is leírjak. annyira változékony lett minden, hogy nem láttam értelmét leírni, hogy boldog vagyok, mert másnapra elbaszták. siránkozni meg minek? szart se ér.
lényegében nekem sír mindenki, amikor tudják nagyon jól, hogy hót unalmas már a téma, meg szarul esik, mikor nekem is van épp elég bajom. de én kedves és türelmes vagyok, én meghallatom a barátaimat. én még tanácsot is adok. aztán mi történik? mintha nem is hallották volna, amit mondtam (képtelesen, szó szerint, mindenhogyan), pont az ellenkezőjét kell csinálni. mintha én hülyeséget vagy egy kurva szót nem szóltam volna. én megmondtam előre, de neeeem, nem lehet rám hallgatni. minek?
a másik kedvencem meg, amikor tök normálisan szeretnék valakivel beszélgetni, csak úgy, baráti gesztusból, erre beszólogat (nyilván baráti gesztusból, ja), aminek következtében elbassza a kedvem, ezáltal én is nekiállok bunkózni, majd a végén úgy jövünk ki az egészből, hogy én vagyok a szemét és a szar, sőt még a faszkalap is, és ő tilt le engem. hát rendben. mínusz 2 barát. kíváncsi vagyok, mennyire növekszik ez a kettő darab. oké, van plusz 1, tehát lényegében csak mínusz 1, de azért... szarul esik.

tényleg mindenkit ellöknék magamtól? ennyire szörnyű ember lennék? én nem tudom ezt eldönteni, nektek kell megmondanotok nekem!